Jézus tanításai: Miért válik az ego mindig önmaga ellen megosztott házzá?

 

Az ezt megelőző értekezéseimben utaltam arra a tényre, hogy az ego bizonyos beépített ellentmondásokkal rendelkezik, most azonban közelebbről is megvizsgáljuk ezeket.  Tény az, hogy az ego egy feloldhatatlan ellentmondásra épül, ezért mindig megosztott házként működik.  Ha hagyjátok azt, hogy az ego önmagatokkal szemben megosszon benneteket, akkor nem lesztek képesek megállni a krisztusi igazság fényében.  Nem léphettek be ugyanis mindaddig Isten országába, amíg fekszetek. Csak akkor léphettek be, ha az igazság talaján, a Krisztus szikláján álltok.

Hogy megértsétek az ego szisztematikus megosztottságát, ahhoz közelebbről kell megvizsgálnunk a lényeteket és az itteni létezésetek célját.  Mint ahogy Mária Anya elmagyarázta az értekezéseiben, minden két pólus együttműködéséből keletkezik, az Atya kiáradásából és az Anya összehúzó erejéből.  Ezért az élet minden aspektusában ez a két erő működik.  Ez az az igazság, amelyet minden spirituális útkeresőnek rögzítenie kell a tudatában, hogy azt soha se felejtsék el.

Ennek az igazságnak a következményeként minden helyzet rendelkezik egy magasabb és egy alacsonyabb potenciállal, vagy lehetséges kimenetellel.  Fenntartható teremtmény csak akkor jöhet létre, ha a kiáradó és az összehúzó erők egyensúlyban vannak, és ezáltal egymást erősítik.  Ez jelenti a magas potenciált.  Az alacsony potenciál esetében az egyik erő átveszi a dominanciát, és ez nyilvánvaló egyensúlyvesztéshez vezet.  Ennek eredményeként az adott állapot az önpusztulás útjára lép.  Ha a kiáradó erő túl erős, akkor minden felfokozottá, eltúlzottá válik, ha pedig az összehúzó erő túl erős, akkor minden önmagára omlik.

De mi tartja ezt a két erőt egyensúlyban?  Nos, a krisztusi tudatszint, a Fiú princípiuma, amely arra lett megtervezve, hogy biztosítsa a teremtés két aspektusa közötti egységet.  Az emberiség nézőpontjából a két erőt a Szellem és az anyag képviseli, a szellemi valóság és az anyag világa.  Így a krisztusi tudatszint arra lett megtervezve, hogy biztosítsa a Szellem és az anyag közötti egységet, amely csak akkor jöhet létre, ha az anyag a Szellem által megtervezettet jeleníti meg, vagyis azt a tervet, amely az egyetemes krisztusi tudatszinten van jelen.

Az egyén szintjén az egyén rendelkezik a lénye spirituális aspektusával, amelyet általában az ÉN VAGYOK Jelenlétének hívunk.  A lényeteknek van egy anyagi aspektusa is, amely a négy alsó testetek.  Ahhoz, hogy teljesíthessétek a legmagasabb potenciálotokat, ahhoz a szellemi énetek és az alsó énetek közötti egység kialakítására van szükségetek.  Kijelenthetjük, hogy a spirituális emberek számára mindig ez volt az alapvető kihívás.  A Biblia erről így ír:

Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. (Róm. 7,19)

Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. ( Máté 26,41)

De mi biztosíthatja a lényetekben ezt az egységet? A Krisztusi tudatszint biztosítja, de nem, mint rátok erőltetett külső erő.  Csak akkor éritek el az egységet, ha a Krisztusi tudatszint belső erővé válik, vagyis ha a Tudatos Én meghozza azt a döntését, hogy egyesül a Krisztusi tudatszinttel annak érdekében, hogy az Élő Krisztussá váljon.  Ehhez a Tudatos Énnek teljes felelősséget kell vállalnia az életéért és a lényéért, de még az üdvözüléséért is.  Meg kell hoznia azt a kritikus döntést, hogy minden helyzetben az egyensúlyra törekszik. 

Ha eléritek a Krisztusi tudatszintet, onnantól az egyensúly megtalálása már nem nehéz, de ahhoz, hogy erre a tudatszintre jussatok, ahhoz a Tudatos Éneteknek teljes felelősséget kell vállalnia.  Általában ez jelenti a szellemi útkeresők számára az eléjük tornyosuló legnagyobb nehézséget.  Ez az oka annak, hogy az ego gyakran miért annyira sikeres abban, hogy az embereket a külső, az automatikus útra rávegye, amely nem igényli azt, hogy teljes felelősséget vállaljatok a döntéseitekért.  Ezért tudnak a hamis tanítók benneteket olyan gyakran megtéveszteni, hogy elhiggyétek azt, hogy ők meg tudják hozni a döntéseket helyettetek. 

 

Az ezt megelőző értekezésemben szóltam arról, hogy hogyan burkolóztok a dualitás tudatszintjébe, az anti-krisztusi tudatszintbe.  Ennek eredményeként rossz döntéseket hoztok mindaddig, amíg el nem juttok arra a pontra, ahol a Tudatos Én úgy dönt, hogy a továbbiakban már hoz döntéseket.  Mivel azonban ezek után is tovább éltek, és egy adott külső helyzetben találjátok magatokat, így ezek a körülmények nem változnak meg annak eredményeként, hogy úgy döntötök, hogy nem hoztok több döntést.  A külső körülményeitek továbbra is igénylik a döntéseiteket, de mivel a tudatos én nem hozza meg azokat, ezért valakinek helyettetek a döntéseket meg kell hoznia.  Az a valaki pedig az, amiből az ego kialakul.

Szeretném, ha biztosan értenétek ennek a folyamatnak a dinamikáját.  Úgy döntöttetek, hogy nem akartok döntéseket hozni, mivel úgy tűnt a számotokra, hogy a döntéseitek nem kívánt eredményekhez vezetnek.  Úgy éreztétek, hogy „akkor is rossz lesz, ha megteszem, és akkor is, ha nem teszem meg”.  Az egyetlen oka azonban annak, hogy a döntéseitek nem kívánt eredményeket eredményeztek az az volt, hogy a döntéseiteket a dualista tudatszint zavaros vizére alapoztátok.  Ez okozta azt, hogy minden döntésetek következménye valamelyik szélsőség irányába tolódott el, és szenvedéshez vezetett.  Ha a döntéseitek a krisztusi tudatszint tisztaságára épülnek, akkor azok mindig gyarapodáshoz vezetnek, ezért megszűnik a döntéshozatallal járó teher.  Más szavakkal, csak azért döntöttetek úgy, hogy a továbbiakban már nem hoztok több döntést, mert elveszítettétek a kapcsolatotokat a krisztusi tudatszinttel, vagy a szellemi tanítótokkal, aki kapcsolódási pontként szolgált a krisztusi tudatszinthez. 

Arra utalok, hogy ha úgy döntötök, hogy nem hoztok több döntést, akkor ezáltal már valamilyen mértékben meg is teremtettétek a dualista tudat által hozott döntéseitek momentumát.  Azt mondhatjuk, hogy a tudatalattitok számítógép programját kezdtétek el megteremteni.  Ha a tudatos én nem hoz több döntést, akkor a számítógép program veszi át a szerepét, amely rendelkezik bizonyos túlélési ösztönnel, ezért agresszív erőnek számít a lényetekben.  Ha egyszer átadtátok a gyeplőt az egónak, akkor az meghal inkább, mint hogy lemondjon az irányításotokról, az ugyanis a saját halálát jelentené.

A lényeges pont az, hogy az ego a krisztusi tudatszinttől való elhatárolódásból született, ezért csak az anti-krisztusi , a dualista tudatszintet képes felfogni.  A teremtés két alapvető erejének aspektusai azonban nem állnak le a döntésetek eredményeként, ezért továbbra is ugyanolyan helyzetekkel kell szembenéznetek, amelyben a két erő van jelen.  A lényeges különbség azonban az:

Ha az életre a krisztusi tudatszint tisztaságán keresztül tekintetek, akkor a kiáradó és az összehúzódó erőket egymás kiegészítőjeként látjátok.  Látjátok azt, hogy hogyan egyensúlyozzátok ki azokat annak érdekében, hogy minden döntésetek kiegyensúlyozott lehessen, és fejlődést eredményezzen.

Ha a dualitás tudatszintjének filterén keresztül tekintetek az életre, akkor a két erőt egymás ellentéteként érzékelitek, amelyek ahelyett, hogy kiegészítenék egymást, helyette számotokra úgy tűnik, hogy kioltják egymást.  Ennek az az oka, hogy ameddig ezeket az erőket nem egyensúlyozzátok ki a lényetekben, addig azok mindig ki fogják oltani egymást.  Ennek elkerülhetetlen következményeként kiegyensúlyozatlanságot teremtetek, amely szenvedést eredményez.

Arra utalok, hogy az ego a két alapvető erőt ellenségként látja, amelyek ellene szegülnek annak, hogy az ego uralja a körülményeket.  Mivel az ego képtelen a krisztusi tudatszint elérésére, így ez az alapvető probléma soha sem oldható meg az ego szintjén.  Az ego mindig dualista tudatszinten látja az életet, ezért soha sem lesz képes arra, hogy kiegyensúlyozza a kiáradó és az összehúzódó erőt, ezért az ego döntései mindig szenvedést eredményeznek. 

Valójában az ego a két szélsőség között ingázik.  Egyszer az egyik szélsőség irányába megy el, és hagyja, hogy a kiáradó erő domináljon, amelynek eredményeként a fekete-fehér gondolkozás keretei között találjátok magatokat, amelyről korábban már szó esett.  Amikor végül megelégelitek ezt a fajta gondolkozást, és annak kiegyensúlyozatlan következményeit, az ego akkor sem ismeri be a hibáit, mivel SOHA sem képes meglátni a saját hibáit.  Az ego ehelyett ilyenkor a másik szélsőség irányába visz benneteket, vagyis a szürke gondolkozáshoz.  Ha azt is megelégeltétek, akkor az ego visszatérít ismét benneteket a korábbi szélsőség irányába, és ezt folytatja veletek számos életen keresztül. 

Valójában így folyhat a végtelenségig, hacsak a Tudatos Én végül meg nem elégeli, és el nem dönti azt, hogy visszaveszi a döntéshozás felelősségét.  A gond azonban az, hogy a döntéshozatal felelősségének visszavétele nem elegendő.  Azt is meg kell értenetek, hogy ahhoz, hogy a megfelelő döntést tudjátok meghozni, ahhoz el kell érnetek a krisztusi tudatszintet, és azt magatokra kell vennetek.  A legtöbb vallás által hirdetett külső úton elérhető üdvözülés ígérete miatt a legtöbb ember nem tudja, hogy erre lenne szüksége, vagy nem tudja, hogy hogyan érje ezt el.  Ezért ragaszkodnak az üdvözülés külső, automatikus útjának álmához, amely az ego és a hamis tanítók kegyelmére bízza őket.

Csak egy dolog jelent megoldást erre a problémára, és csak az vet véget a szenvedéseteknek.  Vissza kell állítanotok a lényetek egyensúlyát azáltal, hogy visszaállítjátok az egyensúlyt a kiáradó és az összehúzó erők között, vagyis a szellemi énetek és az alsó énetek között.  A visszaállításhoz szükséges egyetlen tényező a krisztusi tudatszint, a krisztusi tudat egy, megoszthatatlan igazsága.  A krisztusi tudatszint azonban nem kerül bele a lényetekbe, csak akkor, ha magatokhoz hívjátok azt.  Az egótok azonban soha sem hívja be a krisztusi tudatszintet, mivel nem képes azt a probléma megoldásaként észlelni.  Ha erre képes lenne, akkor tudná azt, hogy a krisztusi tudatszint elérése az ego halálát jelenti.  A krisztusi tudatszint csak akkor jelenik meg, ha a Tudatos Én hívja azt.

A nehézség azonban az, hogy a Tudatos Én mindaddig nem képes behívni a krisztusi tudatszintet, amíg nem vállalja a teljes felelősséget az életetekért és az üdvözülésetekért, eldöntve azt, hogy a továbbiakban már hajlandó döntéseket hozni, és átvenni a döntéshozatal felelősségét az egótól.  A másik nehézség pedig az, hogy a krisztusi tudatszint nem külső erőként érkezik hozzátok, amely majd megoldja a problémáitokat.  A krisztusi tudatszint csak akkor működik, ha belső erőként lehet jelen, ha a Tudatos Én úgy dönt, hogy hajlandó magára venni a krisztusi tudatot, hajlandó eggyé válni a saját magasabb Énjével, és ha ti hajlandóakká váltok az anyag világában az önazonosságotokat a spirituális önazonosságotokra alapozni, ha hajlandóak vagytok azzá válni itt lenn, akik Odafent vagytok.  Ez az elgondolás még bővebb kifejtést igényel.

 

Az ego csak az anyagi világot látja, és mindent a dualista tudatszint alapján érzékel.  Az ego számára az életeteknek nincs spirituális célja; szerinte az élet célját az anyag világában és az anyag által kell meghatároznotok.  Az emberi ego bármilyen „életcélt” képes meghatározni, amely célok elérése érdekében az emberek több életet is eltöltenek anélkül, hogy boldogságra, megelégedésre, lelki békére lelnének, vagy észlelnék a valódi céljukat és annak értelmét.

Mint ahogy Mária Anya a könyvében leírta, (Master Keys to the Abundant Life / Az élet bőségének mesterkulcsai c. könyvben) az élet valódi célja az önészlelésetekben való fejlődés.  Ez a fejlődés abból adódik, ha Isten társteremtőiként teljesítitek be a szerepeteket.  A Lényetek Isten képére és hasonlatosságára lett megtervezve, amely azt jelenti, hogy rendelkeztek azzal a kreatív erővel, amellyel az Anya-fényből formát teremthettek.  Azért süllyedtetek az anyagi világegyetembe, hogy megsokszorozzátok a teremtő erőtöket, és uralkodjatok a Földön, amely azt jelenti, hogy a tudat erejével uraljátok az anyagot.  Csak akkor lesztek elégedettek, ha teljesítitek ezt a szerepeteket, amelyet a megtestesülésetek előtt magatoknak kijelöltetek. 

Mit jelent az, hogy „uralkodjatok a Földön”?  Mint mindennek, ennek is van egy atyai és egy anyai, egy Alfa és egy Omega aspektusa.  Az Alfa aspektus alapján először önmagatokon, a saját lényeteken kell uralkodnotok azáltal, hogy megteremtitek az egységet a szellemi lényetek és az alacsonyabb lényetek között.  Ennek a kulcsa az, hogy a Tudatos Én úgy döntsön, hogy teljesíti a valódi szerepét, a Krisztusságot a Földön azáltal, hogy megkérdőjelezi az anti-krisztusi tudatszintet minden lehetséges helyzetben, amellyel találkozik.

Azt mondhatjuk, hogy amikor testben vagytok, akkor a saját tudatszintetek az életetek Alfa aspektusa, és a körülményeitek jelentik az Omega aspektust.  Ismétlem, a ti szerepetek az, hogy egységet teremtsetek a kettő között úgy, hogy a környezetetek visszatükrözhesse a belső lényeteket, amely pedig a spirituális éneteket tükrözi vissza. 

Ennek is az a kulcsa, mint minden másnak, hogy birtokában legyetek a krisztusi tudatszintnek, amely a két erő közötti egyensúlyt biztosítja.  Ha hagyjátok azt, hogy az ego irányítsa az életeteket, akkor az szintén arra törekszik majd, hogy beteljesítse a céljaitokat, csak éppen kiegyensúlyozatlan módon:

Az énen való uralkodással: Ha a kiáradó erő dominál, akkor az egótok arra törekszik majd, hogy az életetek minden területét uralja.  Ilyenkor megkísérlitek azt, hogy rákényszerítsétek önmagatokat arra, hogy szigorúan valamilyen külső rendszert kövessetek, legyen az vallás, vagy diéta.  Ez az a fajta álom, amely alapján, ha megfeleltek a külső követelményeknek, akkor üdvözülni fogtok, meg lesztek váltva anélkül, hogy észlelnétek a gerendát, az egót a saját szemetekben.

Ha pedig az összehúzódó erő a domináns, akkor az egótok azt a megközelítést teszi magáévá, hogy amennyiben jónak éreztek valamit, akkor annak jónak is kell lennie.  Teljességgel képtelenné váltok arra, hogy fegyelmezzétek magatokat, vagy, hogy megszabaduljatok az ego, vagy más emberek uralmától.  A külső körülmények totális áldozatának érzitek magatokat, és számtalan kifogást találtok arra, hogy miért ne változtassatok az életeteken.

A Földön való uralkodással: Ha a kiáradó erő dominál, akkor azt kísérlitek meg, hogy másokat arra kényszerítsetek, hogy a ti meggyőződés rendszereteknek váljon részesévé, azt gondolva, hogy a célotok, hogy megváltsátok őket, majd szentesíti az eszközeiteket.  Ez látható bármely vallás esetében a fundamentalistáknál, de még a politikai ideológiák, vagy a tudományos ideológiák fundamentalistái között is.  Ez pedig a fekete-fehér gondolkodáshoz vezet. 

Ha az összehúzó erő dominál, akkor azt hiszitek majd, hogy nincs jogotok másokat befolyásolni, mindenkivel toleránsnak kell lennetek.  Mindegyik ideológia egyformán érvényes, ezért az életelv az, hogy éljetek és hagyjatok élni másokat is.  Ez pedig a szürke gondolkodáshoz vezet.

Annak kulcs, hogy beteljesíthessétek az Isteni Terveteket, vagyis azt, amelyet a megtestesülésetek előtt kitűztetek az az, hogy a krisztusi tudatszintet bevonva az életetekbe általa kiegyensúlyozzátok a két alapvető erőt.  Így tehát a két erő között fennálló állandó feszültség helyett, amely konfliktusokhoz, veszteséghez és szenvedéshez vezet, az életetek az egyre növekvő szabadság és megelégedés felfelé tartó spiráljává váljon.  A Krisztus nem a két szélsőség között található, hanem túllép a szélsőségeken, és a dualista tudatszint fölött és azon túl van jelen. 

A Krisztusi tudatszint tisztán látja azt, hogy a Föld nem mutat egyezést a Teremtő elképzelésével és a törvényeivel, és ez végül az anyagi világegyetem önpusztításához vezet.  Ezért látja azt, hogy az egyetlen megoldása az, ha a Föld visszatér a teremtés céljának megfelelő harmóniába.  Más szavakkal, a Krisztusi tudat ráébred arra, hogy az anyai aspektus nem hagyható, hogy önmagában fejlődjön, és létrehozza a saját törvényeit, ahelyett, hogy a teremtői törvényeket követné.  Az anyag valóságának tehát mindig a spirituális valóságot kell tükröznie, amely azonban csak akkor történhet meg, ha az ezen a bolygón megtestesülő társteremtők Élő Krisztussá válnak.  Nekik kell uralmuk alá hajtani a Földet, ahelyett, hogy a Föld hajtaná uralma alá őket.

 

Amikor a tudatos énetek úgy dönt, hogy nem hoz meg több döntést, akkor az egóra bízza az életetek irányítását, és ezzel egy lefelé tartó spirált teremtetek meg.  Egy mentális börtönt hoztok létre magatoknak, amelynek eredménye a külső szenvedés lesz.  Ez a szenvedés mindaddig fokozódik, amíg végül „padlót nem fogtok”, és el nem határozzátok azt, hogy ezentúl nem így éltek.

Sajnálatos tény az, hogy nagyon sok ember tapasztalta meg a szenvedést nagyon sok életen keresztül mielőtt megelégelték volna azt.  Néhányan addig nem hozzák meg azt a döntésüket, hogy visszaforduljanak az úton, ameddig egy szélsőséges krízishelyzetbe nem kerülnek.  Azonban nem egy külső krízis az, amely fordulatot eredményez az életetekben.  Az egyetlen dolog, amely valódi fordulatot eredményez az életetekben az egy belső döntés, az, amikor a tudatos én elhatározza azt, hogy újra ő hozza meg a döntéseket.  A külső krízis tehát csak eszköz, amelyet tudat alatt teremtetek meg ahhoz, hogy a tudatos ént rábírjátok arra, hogy hajlandóvá váljon a döntések meghozatalára.

Arra utalok, hogy a tudatos én bármelyik pillanatban dönthet úgy, hogy egy belső kinyilatkoztatás eredményeként visszafordul, ahelyett, hogy azt egy külső válsághelyzet kiváltásával erőltetné magára.  A tudatos én rendelkezik azzal a képességgel, hogy azonnal megváltoztassa az önazonosságát, így nincs olyan külső körülmény, amely megakadályozhatna benneteket abban, hogy visszaforduljatok, és nincs semmilyen különleges körülményre sem szükségetek ahhoz, hogy ezt megtegyétek.  Az egyetlen dolog, amely igazán megakadályozhat a döntésetek meghozatalában az az ego, amely folyton arra törekszik, hogy elhitesse veletek azt, hogy nem tudtok túllépni a jelenlegi önazonosságotokon, a jelenlegi tudatosságotok szintjén.

Az egyik olyan dolog, amely hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy túljussanak az ego manipulációin az az, ha ráébrednek arra, hogy az az álom, hogy megmenekülhetnek a döntéshozataltól, az csak illúzió.  A tudatos én megtagadhatja annak eldöntését, hogy mit tegyen, de nem tudja megtagadni azt, hogy tudatos legyen.  Ezért amikor az egóra hagyjátok a döntések meghozatalát. akkor sem kerülhetitek el azoknak a döntéseknek a következményeit.  Amikor pedig megtapasztaljátok a következményeket, akkor arra kényszerültök, hogy reagáljatok rájuk, amely azt jelenti, hogy a tudatos énnek el kell döntenie azt, hogy hogyan reagál az ego döntéseire. 

Arra utalok, hogy bár a tudatos én megtagadhatja azt, hogy döntéseket hozzon arról, hogy az életben mit cselekedjetek, soha sem menekülhet meg az elől, hogy eldöntse azt, hogy hogyan reagál az életre.  Egyetlen intelligens ember sem akarja azt, hogy arra kényszerítsék, hogy olyan döntések következményeire reagáljon, amelyeket nem ő hozott meg.  Éppen ezért végtelenül jobb az, ha visszaveszitek a döntés jogát a cselekedeteitek és az azok következményeire adott reakcióitok felett is.

Azt mondhatjuk, hogy a spirituális út első szakasza az a folyamat, amelynek során átveszitek az uralmat önmagatok, az alsó lényetek felett.  Az ego arra törekszik majd, hogy kisiklassa ezt a folyamatot azzal, hogy a külső út követésére vesz rá benneteket, mint ahogy arról már szó volt a korábbi értekezéseimben.  Ennek ellenére több millió olyan ember van jelen ezen a bolygón, akik annak igaz útját járják, hogy képesek legyenek valamilyen mértékű felelősséget vállalni önmagukért, és valamennyire már az alsó énjükön is képesek uralkodni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy őket már nem fenyegeti veszély, mint ahogy azt az ego és a hamis tanítók megpróbálják elhitetni.  Ez visz el az utatokon a legkritikusabb pont megértéséhez.

 

Mint említettem, a földi küldetéseteknek két aspektusa van.  Az Alfa aspektusnak megfelelően uralkodnotok kell önmagatok felett, az Omega aspektus alapján pedig uralkodnotok kell a Földön, az anyagi világegyetemen.  Ehhez arra van szükség, hogy a Tudatos Én meghozzon két kritikus döntést.  Elsőként hajlandóaknak kell lennetek arra, hogy átvegyétek az uralmat az alsó énetek felett, másod sorban pedig hajlandóaknak kell lennetek arra, hogy az énetek kitágításával uralmatok alá vonjátok a Mindent, vagyis a földi környezeteteket.

A spirituális útkeresők többsége, mindegy, hogy melyik külső hitrendszerhez, vagy szervezethez tartozik, meghozta már az első döntését, és hozzákezdett ahhoz, hogy átvegye az uralmat önmaga felett.  Sokan azonban közülük még nem ébredtek rá teljesen ennek a döntésüknek a következményeire, így nem értették meg azt, hogy ennek az ego halálához kell vezetnie.  Ezért hagyják az egójuk számára még mindig azt, hogy az az életük egy részén uralkodjon.  Ez az oka annak, hogy nem képesek meghozni a második döntést.

Félre ne értsetek!  Nagyon nagyon sok olyan szellemi útkereső van már, aki kialakította magában a globális észlelést, a teljes körű felelősséget, aki nagy szeretettel viszonyul a Földhöz, és aki a spiritualitással kezdve a politikáig a különböző cselekedeteivel arra törekszik, hogy megóvja azt.  Tény azonban az, hogy annak egyetlen útja, hogy megóvjátok a környezeteteket az az, ha a Földet visszaterelitek a saját isteni tervének megfelelő útra.  Pontosan azért, mivel a Föld a dualista tudatszint hatása alá került, ezért látható olyan sok kiegyensúlyozatlanság a természetben és az emberi társadalomban. 

Az egyetlen tényező, amely a Földet vissza tudja állítani az isteni tervének megfelelő irányba az a krisztusi tudatszint, amelyet azonban azoknak az embereknek kell kifejezésre juttatniuk, akik a Földön élnek.  Ezzel demonstrálva azt, hogy ez lehetséges, és azt, hogy ez volt a küldetésem elsődleges célja 2000 évvel ezelőtt.  Más szavakkal, ha valóban meg akarjátok menteni a Földet, akkor az Élő Krisztussá kell válnotok a Földön.  Másképpen ez nem megy, annak ellenére sem, hogy az ego és a hamis tanítók számos okos sémát vetettek fel, amellyel a spirituális embereket zsákutcába vitték azt gondolva, hogy megmenthetik a Földet, de annak nincs köze a valósághoz.

Ahhoz, hogy teljesíteni tudjátok a legmagasabb potenciálotokat, és Élő Krisztussá válhassatok a Földön, ahhoz egyensúlyt kell kialakítanotok, egységet kell teremtenetek a lényeteknek a felső és alsó része között.  Alfa aspektusként el kell döntenetek azt, hogy átveszitek az uralmat önmagatok felett, ám ennek a döntésnek teljesnek kell lennie, amely azt jelenti, hogy hagynotok kell azt, hogy az egótok meghaljon.  Hajlandóakká kell válnotok arra, hogy a kedvemért elveszítsétek az életeteket, vagyis hogy megváljatok a halandó önazonosságotoktól annak érdekében, hogy spirituálisan az Élő Krisztusként születhessetek újra. 

Azt szeretném megértetni veletek, hogy nem lesztek képesek arra, hogy meghozzátok ezt a döntéseteket, és magas fokú önkontrollra tegyetek szert anélkül, hogy valójában Élő Krisztussá ne válnátok.  Az önmagatokon való uralkodás csak az érem egyik oldala, a Krisztusságotok azonban nem válik teljessé anélkül, hogy meg ne hoznátok a második döntéseteket, vagyis azt, hogy hajlandóakká váltok arra, hogy uralmatok alá vonjátok a Földet. 

Látjátok-e, hogy mire utalok?  Sok olyan őszinte spirituális útkereső van, aki hosszú időt töltött el azzal, hogy megtanuljon uralkodni önmagán, elérve egy bizonyos fokú önkontrollt, és megszerezve számos spirituális tapasztalatot.  Nem kicsinylem le ezeket a tapasztalatokat, hiszen ezek lehetnek valódiak.  Ám mindaddig, amíg a figyelmeteket a külső fejlődésetekre összpontosítjátok, addig nem válhattok Élő Krisztussá.  A Krisztusságotoknak kifejezésre kell jutnia azáltal, hogy az élet önzetlen felemelésére törekedtek, még mielőtt a teljes Krisztusságotok megnyilvánulhatna.

A Krisztusság ugyanis az, amely megteremti az egységet a Szellem és az anyag között, azt az egységet, amely csak akkor van jelen, ha működik a nyolcas formájú áramlás a Szellemtől az anyagba és onnan visszafelé.  Lehetőségetek van ennek az áramlásnak a saját lényeteken belüli megteremtésére a Szellemtől az anyag irányába, de mindaddig, amíg önzetlenül nem törekedtek arra, hogy másokat is felemeljetek, addig a visszatérő áramlat nem lesz jelen.  Ameddig pedig nem tudjátok bezárni a nyolcas formájú áramlást, addig nem válhattok az Élő Krisztussá a Földön.

Láthatjátok, hogy a spirituális útnak mi a legkritikusabb állomása.  A legtöbb őszinte szellemi útkereső akkor indult el lefelé, amikor a tudatos énjük úgy döntött, hogy a továbbiakban már nem törekszik arra, hogy uralkodjon a Földön.  De miért van ez így?  Azért, mert a Földön való uralkodás sokkal nehezebb feladat, mint az arra irányuló törekvés, hogy önmagatokon uralkodjatok.  Ezt az a tény eredményezi, hogy a Föld olyan bolygóvá vált, amelyet a dualista tudatszint ural.  Ezért az uralkodás azt jelenti, hogy a dualista tudatszinttel kell szembeszállnotok. 

Vannak a Földön olyan erők és olyan emberek, akik nem akarják, hogy fel legyenek emelve Isten országának tökéletességéig.  Azt akarják, hogy a Föld az alkonyzónában maradjon, ahol megbújhatnak a formák mögött, és folytathatják azt, hogy azt tehetik, amit csak akarnak.  A ti legjobb szándékaitok ellenére is ők folytonosan ellenállnak a törekvéseiteknek, mint ahogy ellenálltak nekem is 2000 évvel ezelőtt.  Ez az ellenállás eredhet közönyösségből, de eredhet nyílt ellenségeskedésből is, amely kiteljesedhet úgy, hogy fizikailag akarnak benneteket megsemmisíteni így rombolva le a spiritualitásotokat. 

Emiatt az ellenállás miatt nagyon sok spirituális ember döntött úgy ezen a bolygón, hogy egyszerűen nem akarják uralmuk alá vonni a Földet.  Ez pedig sokféle zsákutcába sodorta őket, és közülük sokan még mindig ott ragadtak.  A zsákutcák egyik legveszélyesebbje az, ha úgy érzitek, hogy valamit tesztek a Föld megmentése érdekében, de az erőfeszítéseitek szürke gondolkodáson nyugszanak.  Ennek eredményeként azt hiszitek, hogy toleránsnak kell lennetek szinte mindennel szemben, ami a Földön történik, csak szeretetet és pozitív rezgést kell közvetítenetek, és nem kell megkérdőjeleznetek az anti-krisztust.  Ennek eredményeként nagyon sok spirituális ember tudatalatti paktumot kötött az ördöggel azt mondva: „ha te engem békén hagysz, akkor én is békén hagylak.  Ha békén hagysz a spirituális törekvéseim elérésében, akkor én rád hagyom a Földet.”

Ennek egyik példája az a jó szándékú törekvés, amely bizonyos állatfajok megmentésére irányul.  Valójában a Földön található állatok közül sok fajt nem Isten teremtett meg, hanem az emberiség alsó tudatszintjének megnyilvánulásaként jöttek létre.  A Földnek az Aranykorba emelése azonban szükségessé teszi azt, hogy hagyjátok, hogy az ilyen fajok kihalhassanak.  Ha azzal töltitek az életeteket, hogy az ilyen anti-krisztusi tudat által megteremtett lényeket mentitek meg, az nyilvánvalóan megakadályoz benneteket abban, hogy az Élő Krisztussá váljatok.  De megakadályozza a Földbolygót is abban, hogy a kiegyensúlyozatlansága fölé emelkedjen, amely belső összeomláshoz vezet.

Más szavakkal, ha a teremtés anya aspektusa, az anyagi világegyetem olyan úton fejlődik, amely nincs harmóniában az atyai vízióval, és törvényekkel, akkor az anyagi világegyetem önpusztításba torkollik.  A Föld megmentése egyedül úgy lehetséges, ha azt atyai víziónak, és a krisztusi tudatban tárolt törvényeknek megfelelően állítjátok vissza. 

Látjátok-e a lényeget?  A Föld kibillent az egyensúlyából, mert a dualitás tudatszintje uralja.  Az egyetlen dolog, ami a Földet megmentheti az az, ha az egyensúlyába visszaállítjátok, amely pedig csak azáltal történhet meg, ha a dualista tudatszintet megkérdőjelezitek egészen addig, amíg egy kritikus számú tömeg képes lesz már átlátni annak illúzióin, és úgy dönt, hogy a fölé emelkedik.  Ez a kihívás kizárólag a krisztusi tudatszintről eredhet, és csak akkor valósulhat meg, ha a lehető legtöbb spirituálisan elöljáró ember megtestesíti a krisztusi tudatszintet, és kiáll azért, hogy megkérdőjelezze az anti-krisztusi tudat képviselőit. 

Ezért jelent tragédiát az, ha ezeket az embereket félrevezetik, akik ennek következtében megtagadják annak a döntésnek a meghozatalát, hogy uralmuk alá vonják a Földet.  Ez az oka annak, hogy a legkritikusabb állomás a szellemi úton az a pont, ahol ezt a döntést meghozzátok, vagy nem hozzátok meg.  Ez a valódi jelentése a „lenni, vagy nem lenni” mondásnak.

 

Azt szeretném, hogy lássátok, hogy nagyon sok útkereső jár spirituális úton életek hosszú sora óta, amelynek eredményeként egy felfelé tartó spirált teremtettek meg.  Ez a felfelé tartó út azonban egy olyan ponthoz vitte el őket, ahol egy lefelé tartó spirált kezdtek kialakítani; ez a pont volt az, ahol a saját tudatos énjük úgy döntött, hogy nem akarja az uralmat a Föld fölött.  Más szavakkal, hatalmas és tagadhatatlan fejlődés történt ahhoz a legalsó ponthoz képest, ahonnan a felfelé tartó út a kezdetét vette, vagyis a legmélyebb ponthoz képest. 

Így azonban minden, amit eddig tettetek, az órát visszapörgette arra a pontra, ahol a lefelé tartó út elkezdődött.  Ahogy a dal mondja: „Kalifornia, itt vagyok, pont itt, ahonnan elindultam”.  Visszajutottatok oda, a spirituális útnak ahhoz a központi kihívásához, hogy meg kell változtatnotok azt a döntéseteket, amely alapján az egót megteremtettétek.  Ez az a döntésetek volt, amely alapján úgy határoztatok, hogy nem töltitek be a létezésetek okát, vagyis nem váltok társteremtőkké, és nem veszitek át az uralmat a Földön.  Most ismételten szembesültök ezzel a döntéshelyzettel.  Most azonban úgy KELL, hogy döntsetek, amennyiben az egótól megszabadultatok, és valódi fejlődést értetek el, hogy elfogadjátok annak felelősségét, hogy átveszitek az uralmat.

Ha nem hozzátok meg ezt a döntéseteket, akkor minden spirituális fejlődésetek megakad, és ennek következtében elkerülhetetlenül egy újabb lefelé tartó spirált teremtetek majd meg.  Ne értsetek félre!  Amikor legelőször teremtettétek meg a lefelé tartó spirált, akkor nem voltatok tudatában annak, hogy mi történik.  Azt gondoltátok, hogy minden rendben van, és nem vettétek észre, hogy fokozatosan egyre lejjebb csúsztatok a szakadékba.  Ez ismét megtörténhet veletek, és el kell, hogy mondjam, hogy nagyon sok olyan ember van, aki bár nagyon spirituális, de annak ellenére észrevétlenül lefelé csúszik az én központú spirál irányába, amely nyilvánvalóan egyre több hatalmat biztosít az ego számára.

Mi a kulcsa annak, hogy valóban visszaforduljatok a fordulóponton, és a fölé a pont fölé kezdjetek eljutni, ahonnan lecsúsztatok?  Ennek az a kulcsa, hogy ráébredjetek arra az árnyalt különbségre, amelyet az ego soha sem lesz képes felfogni, de amelyet a legérettebb szellemi útkeresők tudatos énje képes megragadni.  A kulcs az, hogy ráébredjetek arra, hogy bár a Tudatos Én arra lett megtervezve, hogy átvegye az uralmat a Földön, a tervben azonban nem szerepelt az, hogy azt a saját erejéből, vagy a saját bölcsessége alapján kell megtennie.  A Tudatos Énnek ugyan döntéseket kell meghoznia, de azok meghozatalát a krisztusi tudat meglátásaira alapozhatja.

A Tudatos Én önmagában nem rendelkezik erővel; arra lett tervezve, hogy az erőt irányítsa.  Ezt teszi a figyelmével.  Amikor a figyelmeteket valamire ráirányítjátok, akkor erő áramlik át a négy alsó testeteken a figyelmetek hídján keresztül.  Ezt az erőt azonban megszínezi az önazonosságotok észlelése.  Ezért szükséges az, hogy eltűnődjetek a következő kijelentéseimen:

Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. (Márk 10,27)

Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét. (János 5,30)

Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. (János 14,10)

A kulcsüzenet az, hogy a Tudatos Én képes önmagát azzal azonosítani, amit önmagának választ.  Ha önmagát a forrásától, a saját szellemi énjétől elkülönült emberi lényként azonosítja, akkor ahhoz, hogy átvegye a hatalmat a Földön, ahhoz neki az alsó négy testének erejét kell felhasználnia, vagyis emberi erőt.  Ez azonban lehetetlenné teszi az uralkodást, amellett olyan dualista erő harcba von bele benneteket, amely az egész bolygón folyik, és amelyet az ego és az anti-krisztusi erők táplálnak.  Ez pontosan azért történik, mert nagyon sokan belefáradtak ebbe a dualista harcba, és nagyon sok spirituális ember döntött úgy, hogy többé már nem kísérlik meg uralmuk alá vonni a Földet.

A valódi lényeg azonban az, hogy ha emberi erővel igyekeztek uralmatok alá vonni a Földet, akkor a lehetetlenre vállalkoztok, de ha erre Isten erejével törekedtek, akkor minden lehetségessé válik.  Hogyan érhetitek tehát el, hogy Isten ereje áramoljon rajtatok keresztül?  A saját felső lényetek, a spirituális énetek és az alsó lényetek közötti egység kialakításával.  Annak kulcsa tehát, hogy ezt az egységet kialakítsátok az, hogy a Tudatos Én fogadja el, és integrálja magába az igazi önazonosságát Isten társteremtjeként, akinek joga ahhoz, hogy a Földön uralkodjon, hogy a krisztusi tudat elképzelése alapján uralma alá hajtsa azt. 

Látjátok-e, hogy az ego és az anti-krisztusi erők mindent megtesznek majd, ami az erejükből telik annak érdekében, hogy megakadályozzanak benneteket abban, hogy ezt az önazonosság szintet elérjétek?  A módszerük az, hogy arra törekednek, hogy az ego által megteremtett valamelyik kiegyensúlyozatlan szélsőségbe juttassanak el benneteket.  Tovább játsszák az egóban meglévő alapvető konfliktus játszmáit, és arra törekszenek, hogy az váljon a lényetek domináló erejévé.  Megkísérlik, hogy rávegyenek benneteket arra, hogy a fekete-fehér mentalitás alapján a Földet erővel uraljátok, vagy a szürke megközelítés alapján visszautasítsátok az uralom átvételét.  Mindkét úttal, és még ezer más módon képesek megakadályozni benneteket abban, hogy beteljesítsétek a végső hivatásotokat és potenciálotokat, azt, hogy Élő Krisztusokká váljatok a Földön.  Természetesen az egónak és az anti-krisztusi erőknek ez a valódi céljuk.

Arra vágynak legkevésbé, hogy benneteket Élő Krisztusként láthassanak.  A kérdés tehát az, hogy: „Úgy döntötök-e, hogy Élő Krisztussá váltok, vagy hagyjátok, hogy az egótok és az anti-krisztusi erők folytassák a manipulálásotokat annak érdekében, hogy lemondjatok az Élő Krisztussá válásról?”  Ez hát a kérdés, amelyet csak a Tudatos Én válaszolhat meg. 

Közvetítette: Kim Michaels (2006. 07. 24.)